A rendszerváltás utáni Románia történetének egyik legnagyobb csalását göngyölítik fel ezekben a napokban a korrupcióellenes ügyészek. A dosszié egy ingatlan-visszaszolgáltatással kapcsolatos kárpótlás kifizetéséről szól: az állami költségvetésnek okozott kár hatalmas, 136 millió euró. 

Bűnszövetkezet megszervezése, befolyással való üzérkedés, pénzmosás, szolgálati visszaélésben való cinkosság, megvesztegetés – üzletemberekből, egy ügyvédből és egy laptulajdonosból álló csoportot gyanúsít ezekkel a bűncselekményekkel a korrupcióellenes ügyézség (DNA). A vádhatóság szerint a gyanúsítottak közel 136 millió eurós kárt okoztak az államnak törvénytelenül  visszaszolgáltatott ingatlanokért járó kárpótlások eltulajdonításával.

Így állt össze a bűnszervezet

A feltélezett bűnszervezet tagjai közé tartozik Remus Truică üzletember, Robert Mihăiţă Roşu ügyvéd, Dan Andronic polikai tanácsos, az Evenimentul Zilei című napilap részvényei 90 százalékának tulajdonosa, vezérigazgatója (aki azonban a botrány nyomán felfüggesztette magát tisztségéből), Călin Popescu Tăriceanu volt kormányfő egykori tanácsosa, egy gazdasági vállalat ügykezelője, Marius Andrei Marcovici, valamint Lucian Claudiu Mateescu üzletember, az Impact Developer&Contractor cég vezérigazgatója.

Céljuk a DNA szerint az volt, hogy különféle javakat „szolgáltassanak vissza” a román uralkodói ház el nem ismert tagjának, Paul Lambrinónak (Hohenzoller Pál-Fülöpnek), vagyis Pál hercegnek, akit az egyszerűség kedvéért a következőkben röviden csak hercegnek nevezünk.

Az ügylet 2006-ban indul be, amikor Remus Truică, Robert Mihăiţă Roşu és néhány más személy megállapodtak: hozzásegítik a herceget ahhoz, hogy az általa visszakövetelt javak birtokába jusson. Remus Truică kapcsolatait kihasználva a csoport tagjai azt tervezték, hogy pénz és egyéb javak felkínálásával ráveszik a kérdéses ingatlanok sorsáról döntő szerveket e javak „visszaszolgáltatására”. A csoporthoz 2007-ben csatlakozott Dan Cătălin Andronic és Marius Andrei Marcovici, 2011-ben pedig Lucian Claudiu Mateescu is – olvasható a nyomozati anyagban.

80 százalékos részesedés

A csoport tagjai bűncselekmények egész sorát követték el az ügyészek szerint. Minderről – közvetve vagy közvetlenül – részletesen tájékoztatták egymást, közösen döntötték el a követendő stratégiát, és igyekeztek megtalálni a csoport tagjai számára a legnagyobb előnyöket hozó megoldásokat. Ugyanakkor szüntelenül kapcsolatban álltak a herceggel, akit tájékoztattak az ügy előrehaladásáról.

A csoporton belül a DNA szerint Remus Truică volt a legfontosabb szereplő, hiszen jelentős befolyása volt a legkülönfélébb – politikai és igazságszolgáltatási – körökre, így például az akkori miniszterelnök tanácsosára, rangos ügyvédi cégekre, amelyek útján kapcsolatba lépett a legfelsőbb bírósággal is.

Mindezzel meggyőzte a herceget arról, hogy sikerül majd megvesztegetnie az illetékes hatóságokat a restitúció jóváhagyása érdekében. Remus Truică beszélte meg az ügyészek szerint Robert Mihăiţă Roşu ügyvéddel a törvényesség látszatát keltő iratok összeállítását is, illetve más ügyvédekkel és közjegyzőkkel a követeléseket igazoló dokumentumokat. Ugyancsak ő képviselte a hivatalos fórumok előtt a herceget.

Remus Truică folytatta a tárgyalásokat a herceggel, akitől a DNA szerint közbenjárásukért cserében a „visszaszerzett” javak  50-80 százalékát kérte a csoport nevében. Erről 2006-ban szerződést írtak alá a herceggel. Ennek értelmében Paul Lambrino minden feltétel nélkül átengedte a szóban forgó javak – közöttük egy több mint 23 hektáros băneasai farm – fölötti jelenlegi és jövőbeni jogokat egy Remus Truică által képviselt gazdasági társaságnak. A Robert Mihăiţă Roşu által megfogalmazott szerződés szerint az átengedett javak ellenértékében a herceg a gazdasági társaságtól, bizonyos feltételek között meghatározott összeget kapott volna.

A herceg már 2002-ben kérte a „băneasai farm” visszaszolgáltatását, ám nem kapott semmiféle választ a hivatalos szervektől. A bűncsoport fellépését követően 2008-ban a kérést áthelyezték a bukaresti Növényvédelmi Kutató Központhoz, Remus Truicănak pedig, ismeretségei kapcsán, sikerült meggyőznie az intézmény igazgatótanácsát, hogy még abban az évben, minden törvényes forma nélkül, jóváhagyja a terület „visszaadását” – az adásvételi szerződést már a jóváhagyás napján megkötötték. Ezzel a román államot 135 874 800 euróval károsították meg

A „soknevű herceg” 4 milliárd eurós követelése

A „soknevű” Pál herceg nem más, mint II. Károly román király első, el nem ismert házasságából származó fiának gyermeke, tehát I. Mihály román király mostoha unokaöccse, Margit hercegnő mostoha unokatestvére. II. Károly király még herceg korában, 1918. szeptember 13-án feleségül vette Zizi Lambrinót. Az udvar nem ismerte el a rangon aluli házasságot, mivel az nem felelt meg a királyi ház szabályzatának és az alkotmánynak sem. A válást 1919 januárjában mondták ki. Zizi Lambrino ezután, 1920-ban szülte meg Mircea Lambrino nevû fiát, akit sohasem tekintettek a királyi ház tagjának. Ennek a Mircea Lambrinónak a fia Paul Lambrino, aki a Hohenzollern-Sigmaringen családhoz tartozónak mondja magát.

Paul Lambrino 13 éves volt, amikor apja, egy amerikai nő feleségül véve Londonba költözött, útlevelét Hohenzollern, Románia hercege névre állították ki. Paul Lambrino először fotósként tevékenykedett Londonban, majd műtárgyakkal kereskedett, indiai dísztárgyakkal foglalkozó két üzletet nyitott az angol fővárosban. 1979-ben Peruba ment, ahol részt vesz az Andok élővilágának megmentéséért indított expedícióban. 1985-ben Madriba költözött, ahol II. Károly címmel 1988-ban megjelenő könyvéhez gyűjtött adatokat. Bukarestbe 1990 januárjában érkezett, és nem sokkal később létrehozta a Romániai Pál Herceg Alapítványt.

Miután 1955-ben egy lisszaboni bíróság elismerte a román királyi család örökösének, Romániában is pert indított e döntés elismeréséért. Az alexandriai bíróság ezt 1995-ben meg is tette, így Paul Lambrinót hivatalosan is II. Károly elsőszülött fiává nyilvánították és elismerték örökösödési jogát is. I. Mihály fellebbezését 1999-ben elutasította a bukaresti táblabíróság, és bár a Legfelsőbb Bíróság 2002-ben úgy döntött, hogy formai hibák miatt a pert meg kel ismételni, ismét Paul Lambrino nyert, I. Mihály pedig további két fellebbezését is elveszítette. Mi több, 2010-ben az Európai Emberjogi Bíróság is Paul Lambrinónak adott igazat, akárcsak 2012-ben a bukaresti Semmítőszék. A romániai királyi ház azonban mindennek ellenére közleményben szögezte le, a döntés nem jogosítja fel dinasztikus jogokkal Paul Lambrinót, a király család pedig nem ismeri el tagjának.

Paul Lambrino 1995-ben vette feleségül a román származású, amerikai állampolgárságú Lia Georgia Triffet, öt évvel később született meg Bukarestben fiúk, Károly Ferdinánd – akinek Traian Băsescu államfő és felesége, Maria voltak a keresztszüleik.